A koronavírus kapcsán sokan a korábbi világrend átalakulását, a glóbuszon való utazás ritkábbá válását és a kormányzási tendenciák radikális átalakulását vizionálják. Korunk egyik legnépszerűbb történésze, Yuval Noah Harari szerint a járvány után általánosabbá válhatnak a diktatórikus tendenciák.  A rendkívüli helyzet kihirdetésének törvényszerű következménye a polgári szabadságjogok korlátozása, aminek logikus folyománya az ezekre épülő demokratikus berendezkedés megszűnésététől való félelem. Harari saját hazájának, Izrael kormányának lépéseit látva kiáltotta a demokrácia halálát, míg az Európában mérvadó nyugati lapok a magyar kormány lépéseit szemlélve féltik a jogállamiság intézményeit. Több befolyásos uniós politikus felvetette a hetes cikkely szerinti eljárás mielőbbi folytatásának szükségességét, valamint a Dán Konzervatív Néppárt kezdeményezésére az EPP tizenhárom pártja továbbított egy levelet Donald Tusknak, az Európai Néppárt elnökének, melyben a Fidesz kizárását kérik a pártcsaládból. Az alábbiakban röviden áttekintem a magyar párt Néppártból való felfüggesztésének a történetét, majd a koronavírusra adott magyar reakciókat, végül pedig azt, hogy ez milyen valószínűséggel vezethet el valóban a Fidesz Európai Néppártból való kizárásához.

I. A Fidesz tagságának felfüggesztése

A Fidesz és a Néppárt többi tagja közötti – már korábban, a jogállamisági viták kapcsán felmerülő – konfliktus a 2019-es európai parlamenti választási kampányban kulminálódott, amikor is az akkori, EPP-hez tartozó bizottsági elnököt, Jean-Claude Junckert a magyar kormány Soros Györggyel együtt ábrázolta óriásplakátokon Európa tönkretételén munkálkodó, bevándorláspárti politikusként. Emellett Orbán látványosan kihátrált a később sikeresen megpuccsolt, a bizottsági elnökségre pályázó néppárti jelölt, Manfred Weber mögül. Ezekre reagálva Weber ultimátumot adott a magyar kormánypártnak a Brüsszel és a CEU elleni támadások leállítására. Az erre válaszként érkező néppárti ellenfelekhez szóló levél a magyar kormányfő részéről a konszolidáció jelének tűnt, ennek ellenére a pártcsalád közgyűlése 190:3 szavazataránnyal a Fidesz tagságának felfüggesztéséről határozott. A döntés után – amit a magyar kormánypárt is megszavazott, mondván, ideje felülvizsgálni a liberális tendenciáknak egyre inkább teret engedő néppárthoz való viszonyt – az EPP három bölcset bízott meg a vizsgálat lefolytatásával: Hermann van Rompuyt, az Európai Tanács volt belga elnökét; Wolfgang Schüsselt, korábbi osztrák kancellárt és Hans-Gert Pötteringet, a Néppárt egykori frakcióvezetőjét. A vizsgálat célja annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy érdemes-e az Orbán vezette politikai erő a pártcsaládban való további tagságra. Így a kizárásról való döntést sikerült határozatlan időre, de legalábbis az európai parlamenti választások utánra halasztani. Ezen döntés meghozatalát a tisztánlátás reménye is motiválta, nevezetesen az abban való bizakodás, hogy a májusi voksolást követően az EPP-nek milyen mértékben szükséges a Fideszt páriaként kezelő szociáldemokratákkal együttműködni a bizottság elnöki helyének megszerzése érdekében. A Fidesz egy olyan narratívában értelmezte az európai pártcsaládhoz való viszonyát, amely szerint az ottani kereszténydemokrata, konzervatív politikusok a legtöbb kérdésben alávetették magukat a hegemón liberális gondolkodásnak, ezért a közbeszédben populistának hívott, az eredeti konzervatív értékeket képviselő, a remények szerint a májusi szavazás után megerősödő jobboldali pártokkal alapíthatnak egy új frakciót.

Azonban a májusi eredmények ezt a számítást keresztülhúzták, elmaradt a populista jobboldal áttörése. Ráadásul ezek a pártok lényegi kérdésekben, mint az Olaszországba érkezett migránsok kvóták szerinti elosztása vagy a Vlagyimir Putyinhoz való viszony, egymással ellentétes álláspontot képviseltek, ami szintén kérdésessé tette a frakcióalapítás sikerességét. Másrészről Orbán korábban leszögezte, hogy egy ilyen koalícióban a francia Le Pennel vagy a német szélsőjobboldali AfD-vel nem kívánna együttműködni, ami tovább szűkítette ezen új jobboldali európai erő sikerességének a lehetőségét. A várakozásokkal ellentétben a Néppártnak a magyar kormányfő személyét elutasító szociáldemokratákkal közösen se volt többsége, tehát nem egyszerűen velük kellett megállapodni a bizottsági elnök személyéről. Harmadrészt, a felfüggesztés okozta elszigetelődés ellenére kiderült, hogy Orbán komoly lobbierővel rendelkezik Brüsszelben, amit jól mutat, hogy a háttérbeszélgetések tanúsága szerint fontos szerepe volt a Spitzenkandidat-rendszer megbuktatásában és Ursula von der Leyen bizottsági elnökké választásában.

A Fidesz néppárti tagságáról legutóbb idén február 3-án született döntés, amikor a magyar kormánypárt nélkül ülésező EPP-frakció a felfüggesztés meghosszabbításáról határozott. A döntés több okra vezethető vissza. Egyrészt a legutóbbi kilépés – 2009-ben a Tory párti képviselők távoztak – rossz végkifejlete óvatosságra inti a pártcsalád tagjait, mivel ez az esemény is hozzájárult a Brexit megvalósulásához. Épp ezért az egyik legfőbb érv Orbán maradása mellett, hogy a Néppárton belül legalább tudnak hatni rá. Másrészt a vizsgálódással megbízott bölcsek nem jutottak egyhangú döntésre a kizárást illetően. Míg Van Rompuy támogatta azt, Schüssel a Fidesz maradását forszírozta, Pöttering pedig a két álláspont között ingadozott. A szavazáson elsősorban a spanyol, francia és olasz pártok, valamint a CDU-CSU pártszövetség ellenezte Orbánék kizárását, szemben az északi és Benelux államokbeli pártokkal és a frakció elnökével, Donald Tuskkal, aki a voksolás után leszögezte: amíg ő az EPP vezetője, nem történhet meg a Fidesz tagságának rehabilitálása. A volt lengyel miniszterelnökkel való konfliktus többek között arra az okra vezethető vissza, hogy a Fidesz a Néppárt elnökének otthoni pártjával (Polgári Platformmal) szemben több alkalommal a jelenleg Lengyelországot vezető, szintén populista jobboldalinak tartott Jog és Igazságosságot biztosította a támogatásáról. A szavazás után Orbán Viktor egy szimbolikus gesztussal ismét kinyilvánította a külön utasságát, amikor Rómában részt vett az európai és amerikai nemzeti konzervatív csoportosulások találkozóján, A találkozón a magyar kormányfő volt az egyetlen fontos államitisztséget betöltő vezető, ami viszont annak a jele, hogy nem élvez komoly támogatást az uniós establishment-et jobbról kritizáló kormányok körében egy ilyen szellemi alapon álló új frakció létrehozása.  

A februári szavazás után a koronavírus jelentette veszélyre adott magyar válasz ismét a közbeszéd témájává tette a Fidesz Néppárti tagságának kérdését.

II. A felhatalmazási törvény

A vírus okozta helyzet következtében a nyugati, demokratikus államokban szinte mindenhol a polgári szabadságjogok felfüggesztésével járó rendkívüli állapotot vezettek be. A magyar alaptörvény értelmében „az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén”, amibe a jelenlegi egészségügyi krízis is beletartozik, a kormány a veszély elmúltáig rendkívüli helyzetet jelenthet be és rendeleti úton gyakorolhatja a kormányzást. Az így hozott rendeletek azonban csak 15 napig maradnak hatályban. Egyes jogászi vélemények szerint a hatályát vesztő rendeletek a rendkívüli állapot fennmaradásáig bármennyiszer meghosszabbíthatók, azonban a kormány véleményét tolmácsoló Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint ez alkotmányjogi problémákat vetett volna fel. Ezért a Fidesz a parlament elé terjesztette az úgynevezett felhatalmazási törvényt, miszerint a járványhelyzet végéig rendeleti úton hozhat intézkedéseket a kormány. Ezt a végrehajtó hatalomnak többletjogosítványt biztosító állapotot egyedül a kétharmados többséggel bíró Fidesz-frakció által dominált parlamentnek van lehetősége megszüntetni. A törvénnyel szembeni kritika elsősorban a határidő hiányára hívja fel a figyelmet, nevezetesen annak az ellenzéki javaslatnak a negligálására, hogy a parlamentnek 90 nap múlva felül kéne vizsgálnia, indokolt-e még a kormánynak adott felhatalmazás. De nem biztos, hogy ebben az időpontban a járványhelyzet egyáltalán lehetővé teszi a törvényhozás összehívását – így a kormánypárti replika (bár maga a felhatalmazási törvény az Alkotmánybíróság esetében megengedi, hogy az esetlegesen kivitelezhetetlen személyes találkozót online gyűléssel pótolják). Arra valóban láthattunk példákat, hogy a koronavírus vezető politikusokat vagy kormányokat munkaképtelenné tesz, de ez nem magyarázza, hogy miért került elutasításra azon javaslat, miszerint a járványhelyzet fennállását a WHO ezzel megegyező állásfoglalásához kéne kötni. Ezen jogi garanciák valójában a magyar politikai kultúrát jellemző bizalom hiányát voltak hivatottak ellensúlyozni.

A bizalmi deficitet erősíti az tapasztalat, hogy a tömeges bevándorlás okozta veszélyre hivatkozó rendkívüli helyzet 2015 óta folyamatosan érvényben van, legutóbb épp idén március 5-én döntött a meghosszabbításáról a kormány. A bizalmatlan légkör következménye, hogy a Covid-19 által előidézett krízis ellenére nem sikerült a pártvonalakon átívelő nemzeti egységet teremteni. Bár erre szimbolikus lehetőségként adódott az a parlamenti szavazás, amikor a felhatalmazási törvényt gyorsított eljárásban akarta az országgyűlésen keresztülvinni a kormánypárt, amihez így nem kétharmados, hanem az ellenzéki képviselők szavazatát is bíró négyötödös többség szükségeltetett. Azonban a Fidesszel szemben álló képviselők a fent említett jogi garanciák hiánya okán nem adták voksukat ehhez a törvényhez. Azt, hogy a négyötödös szavazás a kompromisszumra való törekvés jele vagy, amint azt egy publicista kifejtette, szándékos csapda az ellenzéki pártoknak, akiket a számukra elfogadhatatlan (jogi garancia nélküli) feltételek elutasítása után a „vírus pártolóinak” lehet bélyegezni, nehéz megmondani. Mindenesetre világosan látszik, hogy a szavazást követően a vírus kezelésének a kérdése is pártpolitikai dimenzióba került. Az alkotmány szerint a nemzet egységét kifejező államfő, akinek közjogi funkciójából kifolyólag az egyik első számú feladata, hogy ilyesféle válsághelyzetben a politikai egység kialakulását segítse elő, a kritikus órákban néma maradt. Szintén nagy felháborodáshoz vezetett a büntető törvénykönyv azon módosítása, miszerint egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható az a személy, aki nagy nyilvánosság előtt „olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa”.  Ezzel szemben jogos a felvetés, hogy a védekezés eredményessége csak történelmi távlatból látszik, s abszurd, hogy ennek eldöntését bíróságra bízzák. A kormány egyes kritikusai (többek között a Guardian szerkesztőségi cikkének a szerzője) ebben a lépésben egyszerűen az ellenzéki újságírók bebörtönzésének a potenciálját látják.

III. Marad a status quo?

A felhatalmazási törvény elfogadása és – az ellenzéki narratíva szerint – a kritikus újságírók bebörtönzését lehetővé tévő büntetőtörvénykönyvi módosítás rendkívül negatív nyugati sajtóvisszhangot váltott ki, amit több prominens uniós politikus elítélő nyilatkozata követett. Március végén Pernille Weiss, a Dán Konzervatív Néppárt EP-képviselője Soren Pape Poulsennel, a párt elnökével levélben kérte Donald Tuskot, az Európai Néppárt elnökét és Manfred Weber frakcióvezetőt a Fidesz kizárására. Április 1-jén az uniós biztosok külön tárgyaltak a magyar helyzetről, majd ugyanezen a napon immár Tusk írt levelet a pártcsaládja tagjainak a magyar felhatalmazási törvényt „erkölcsileg elfogadhatatlannak” bélyegezve, valamint felszólította a pártokat a Fidesz tagsági státuszának átgondolására. Másnap szintén a dán konzervatívok kezdeményezésére két-két belga, egy svéd, illetve cseh, finn, görög, litván, luxemburgi, holland, norvég és szlovák EPP tagpárt újabb levelet írt Tusknak, melyben kifejtették abbéli meggyőződésüket, hogy „ezzel a politikával a Fidesz nem maradhat a Néppárt tagja.” „Minden tiszteletem az Öné, de nincs időm most erre!”  – érkezett a válasz a magyar miniszterelnök által nem az EPP elnöknek (jelezve a volt lengyel miniszterelnökkel való ellenszenvét), hanem Antonio López-Istúriz Whitenak, a Néppárt főtitkárának küldött levelében. A magyar kormánypárt tagságáról csupán a jelenlegi pandémia elmúlta után hoznak majd döntést.

A koronavírus nemcsak az egészségügyi alrendszerben, hanem a gazdaságban is komoly válságot fog implikálni, ami az Uniós tagországok számára még fontosabbá teszi a 2021-27-es költségvetés megalkotásakor elfoglalt alkupozíciót. Orbánnak ebben a helyzetben nem érné meg, hogy a néppártot elhagyva bizonytalan, feltehetően pária szerepbe szorulva próbáljon lobbizni Magyarország érdekeiért. A gazdasági recesszió várható következménye, hogy a magyarországi német ipari érdekeltségeket válságba juttatja. Az ezen való felülkerekedésnek a célja pedig ellenérdekelté teszi a Néppártban nagy befolyással rendelkező CDU-CSU-t a Fidesszel való konfliktus elmélyítésében.

A korábbi, jogállamisággal összefüggő kritikák, a CEU elüldözése vagy a magyar médiahelyzet miatt, illetve a Tuskkal való szembenállásból kifolyólag sem tűnik valószínűnek, hogy a Fidesz felfüggesztését megszűntetné az EPP. A legbiztosabbnak látszó szcenárió az, hogy marad a jelenlegi helyzet. Bár a jogi kényszer valóban hiányzik ahhoz, hogy a ’határidő nélküli’ rendkívüli állapotot visszavonja a kormánypárt, de az Uniótól való pénzügyi függés következtében a Fidesz nem engedheti meg magának, hogy tovább konfrontálódjon az európai establishmenttel.  Ahogy a közigazgatási bíróságok esetében való visszakozás is mutatta, a magyar kormány szorult helyzetben kész a kompromisszumra. Pont ezért nem valószínű, hogy a büntetőtörvénykönyv félreérthető módosítását ne a hamis gyógymódok és a fake newsokon alapuló pánikkeltés büntetésére, hanem politikai boszorkányüldözésre használják. Ha a kritizált törvények a járványhelyzet végével visszavonásra kerülnek, akkor a magyar politikai rendszer feltehetően nem fog lényegesen különbözni attól az állapottól, mint mikor idén február 3-án az EPP tagok többsége a mostani status quo fenntartása mellett szavazott.

(Borítókép: MTI Fotó/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük