Február 20. és 21. között került sor az Európai Tanács rendkívüli ülésére, ahol a cél az Európai Unió következő hét évre szóló költségvetésének megvitatása volt. A jelenlegi állás szerint Magyarország lehet a költségvetés második legnagyobb vesztese.

2021-ben kezdődik az Unió költségvetésének új ciklusa, mely számos kérdést vet fel a tagállamok között. A nettó befizetők és kedvezményezettek közötti ellentétet tovább élezi az Egyesült Királyság kilépésével járó jövedelemkiesés, amit évi 10-12 milliárd euróra becsülnek. Ezt a hiányt a többi tagállam hozzájárulásának növelésével lehet pótolni, azonban a nettó befizetők nem hajlandóak a GNI-alapú hozzájárulásaikat tovább növelni, márpedig ez utóbbi teszi ki az Európai Unió bevételeinek 66%-át.

Az Európai Tanács számára 2019 végén már az akkor soros finn elnökség elkészített egy keretdokumentumot, mely alapján a költségvetési tárgyalások elkezdődhettek, ezt azonban heves felháborodás közepette fogadták. Ezt követően Charles Michel, az Európai Tanács jelenlegi elnöke elkészített egy új tervet, melynek alapján folytak le a februári tárgyalások. Kompromisszumos megoldást javasolt, sajnos eredménytelenül, ugyanis az úgynevezett „fukar négyek”, Ausztria, Hollandia, Svédország és Dánia szilárdan ragaszkodtak a GNI befizetésének 1%-os felső határához.

Ezzel szemben a másik oldalt képviselő nettó kedvezményezettek, avagy a Kohézió Barátainak is nevezett csoport növelni szeretné ezt az arányt, és szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy a kohéziós és agrárpolitikai alapot ne csökkentsék. E szövetség megerősítésére Portugáliában találkozót rendeztek, amin tizenhét uniós tagállam képviseltette magát, azonban a nagy létszámú összefogás ellenére kevés sikert várhatunk tőle. Hogy miért? Az uniós döntésekben a gazdagabb államok döntései mérvadóak, akiknek nem áll érdekében a méregdrága felzárkóztatási és agrárpolitika finanszírozása.

A portugáliai találkozón részt vettek a V4-államok kormányfői is, akik az új büdzsé legnagyobb vesztesei lehetnek, hiszen Lengyelország és Magyarország kapta a legtöbb egy főre jutó kohéziós forrást a jelenlegi hétéves ciklusban. Magyarország 2018-ban 854,9 millió eurót fizetett be GNI-alapú hozzájárulásképpen, míg GNI-nak 4,97%-át kapta vissza, azaz 6298 millió eurót, ami megközelítőleg 2000 milliárd forintot jelent. A várható változások szerint Magyarország Csehországgal együtt 6 milliárd euróval kevesebb kohéziós támogatásban fog részesülni. Mindez annak tükrében, hogy hazánkban az állami befektetések 55,5%-át finanszírozzák az Európai Uniós pénzekből, mindenképpen jelentés visszesést jelent. A két tábor álláspontjai nem kerültek közelebb egymáshoz, sőt, a tárgyalások befejeztével a nettó kedvezményezettek táborának több állam- és kormányfője kihangsúlyozta, kitart korábbi véleménye mellett. Orbán Viktor szerint, „ha ambiciózus Európát akarunk, ahhoz olyan költségvetés kell”, kérdéses viszont, hogy az elkövetkezendő tanácskozások során ki fog előbb engedni a másiknak. Mindenesetre, a kompromisszum valószínűleg a költségvetés bővítése, és a fejlesztéseket célzó újítások kárára fog történni.

(Borítókép: Azonnali/Miniszterelnöki Sajtóiroda/MTI)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük