A demokráciára is veszélyes a koronavírus?

Hónapok óta a koronavírus a vezető hír a médiában. A kormányok világszerte kihívás elé vannak állítva. Hasonló hatású vírusra talán a spanyolnátha óta nem volt példa és a globalizáció okozta gazdasági és társadalmi összekapcsolódás hatására rendkívül gyors és világméretű a terjedése. A mérleg egyik oldalán az emberek egészsége és biztonsága, a másikon a gazdasági károk mérséklése billeg. Heves a vita akörül, hogy merre is kéne billenteni.

A feladat újszerű eszközöket igényel. Mivel fontos a sebesség, a kormányoknak gyorsan kell meghozniuk nagy horderejű döntéseket. Ehhez sokszor több hatalomra van szükségük, mint alapesetben. Egy bizonyos szintig ezt az alkotmányok is megengedik: „rendkívüli helyzetben” kitolódik a végrehajtó hatalom hatásköre, így hatékonyabban reagálhatnak például a most kialakult helyzetre. Világszerte több, mint 80 ország rendelt el rendkívüli helyzetet.

Azonban van különbség a határok ésszerű kitolása és a hatalom önérvényű növelése között. A politika erősemberei a járvány által felvert port arra használják világszerte, hogy saját maguk pozícióját erősítsék. Valószínűleg arra számítanak, hogy a kialakult helyzetben a média és a nemzetközi intézmények figyelme lankad.

Donald Trump április közepén egy beszélgetésben azt állította, hogy abszolút hatalma van a koronavírus elleni akciók alakításában, felülírva az államok kormányzóit is. 24 órán belül arra kényszerült, hogy visszakozzon, hiszen az USA alkotmánya szigorúan szabályozza az elnöki hatalmat.

Magyarországon más forgatókönyv játszódott le. Március 30-án az országgyűlés megszavazta a „koronavírus törvényt”, amivel Orbán Viktor szinte korlátlan hatalmat kapott. Rendeleti kormányzás jött létre, határidő nélkül. A parlament visszavonhatja, de mivel a miniszterelnök pártja kétharmados többségben van, ennek az esélye a nullához közelít.

Ezzel a megközelítéssel nem ért mindenki egyet. A kormánypártot támogató oldal azzal érvel, hogy hivatalosan továbbra is Magyarország Alaptörvénye szabályozza a működést – tehát demokratikus – és a országgyűlés kétharmados többségét egyébként is a nép választotta, ezért az emberek véleménye tükröződik. 

Világszerte észrevehető a trend, hogy autokráciára vágyó vezetők saját előnyük kovácsolására használják fel az egészségügyi válságot. Togóban a vírus által okozott károk enyhítésére szánt segélyek kiosztása szavazói azonosítóhoz kötött, de a legutóbbi szavazást bojkottáló ellenzék körében ez sokaknak hiányzik. Azerbajdzsán elnöke nyíltan fenyegetőzik azzal, hogy a kijárási tilalmat az ellenzék „izolálására” használja fel. Indiában a hatalmon lévő hindu nacionalista párt a muszlimok elleni hangulatkeltésre használja a vírust.

A kérdés az, hogy ez marad-e a tendencia a vírus utáni időkben is. Ha egyszer leül a por, az intézmények – legyen az nemzetközi, különböző hazai demokratikus vagy alkotmányos, illetve a média – komolyabban odafigyelhetnek arra, hogy kordában tartsák a politikusaikat. Továbbá, ha sajnálatos módon a vírus elleni küzdelem nem zárul sikeresen ezekben az országokban – köztük Magyarországon – az azt eredményezheti, hogy a vezetőkbe vetett, sokszor határtalan hit csorbát szenved, és a most látható autokrata tendencia megfordul. A vírus „koronát” rakhat néhány erősember fejére, de elérhetetlen távolságba is lökheti azt.

A gyorselemzés a 2020 április végi állapotokat tükrözi (a szerkesztő).
(Borítókép: The Conversation/EPA/Stephanie Lecocq)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük