A Külügyi és Külgazdasági Intézet 4:1 című elemzéssorozatában négy kutató ad választ röviden ugyanarra a – nemzetközi politikát és gazdaságot érintő – kérdésre. A cél a magyarországi tudományos viták elindítása és a szakértők közötti párbeszéd elősegítése.

A legutóbbi kiadásban a Kína kelet-közép-európai megítélése állt a fókuszban a koronavírus-világjárvány fényében. Kiss Dávid és Seres Ferenc, Társaságunk Elemző szakirányának tagjai a kínai-lengyel maszkdiplomáciát mutatták be.

A „maszkdiplomácia” szóösszetételt egy zavaró ellentét tölti meg feszültséggel: logikusan kifejtve azt jelenti, hogy egy erkölcsi kötelezettséget politikai tartalommal töltünk meg. A nemzetközi kapcsolatok terén önzetlen adakozást várni azonban puszta naivitás. A segélyek célországainak az adakozó befolyásnövelésének enyhítése érdekében mégis érdemes lehet rövid távon naivnak mutatkozniuk: nincs választásuk ugyanis, a segítséget el kell fogadniuk.
A nyugati országok – elsősorban az EU és az Egyesült Államok – korábban kiépült együttműködési hálózat hiányában a hirtelen jött krízist többnyire egyesével próbálják megoldani, azonban valószínűleg még az uniós tagállamok összességének sincs elegendő erőforrása a járvány hatékony kezelésére. Kína ezt a hiányt tapasztalataival és termelési kapacitásával képes enyhíteni – a Népköztársaság „sármoffenzívájának” új fejezete nyílt. Lengyelország ezen kényszerpálya mentén úgy tűnik, nehéz helyzetbe került.
Először is, Varsó történelmi okokból tart az orosz befolyás növekedésétől, ezért nem akarja kockáztatni az Egyesült Államokkal ápolt jó diplomáciai viszonyát egy Kínához való közeledéssel – sem pedig azt, hogy Kínával együtt Oroszország befolyása is növekedjen. Bár Lengyelország a 17+1 együttműködésnek névleg tagja, az utóbbi években igyekszik távolságot tartani a kezdeményezéstől, és 2019-ben Washingtonban egy olyan memorandumot is aláírt, amely értelmében a Huawei nem építhet majd ki 5G-hálózatot az országban. Ezeket a súrlódásokat hagyományos diplomáciai szintre nem emelte a két ország ugyan, de Pekingben feltehetőleg nem vették jó néven. Erre utal az is, hogy miután a piacon forgó kétes minőségű egészségügyi felszerelések kiszűrése érdekében a lengyel kormány diplomáciai úton elintézte, hogy magánszemélyek és vállalatok az Alibabáról ne rendelhessenek semmilyen maszkot és fertőtlenítőszert (egyébként még a lengyel tulajdonú Allegróról és a holland OLX-ről sem lehetett), a kínai belső médiában több negatív hangvételű cikk is megjelent Lengyelországról – némely inkompetensnek, más köpönyegforgatónak („lengyel hullámzás”) nevezte az államot, és volt, amely egyenesen azt rótta fel számára, hogy szabotálja a vírus elleni küzdelmet (az esetről, amely során 23 720 darab Olaszországnak szánt FFP2-es maszk akadt el Lengyelországban, az európai sajtó is beszámolt). Ezzel szemben sem a kínai angol nyelvű sajtóban, sem a nyugati sajtóban nem találhatók arra utaló cikkek, hogy gond lenne a lengyel–kínai kapcsolatokkal, ami szintén arra utal, hogy bár van konfliktus, azt nem kívánják hagyományos diplomáciai szintre emelni. Kína jelenleg is jó viszony kialakítására törekszik csaknem minden országgal, ezt a kétes minőségű egészségügyi szállítmányok okának gyors felderítése és a bevezetett minőségellenőrzések is mutatják.
Másodszor, Lengyelország Brüsszellel való kapcsolata az utóbbi időben igencsak gondterhelt, leginkább a bíróságok függetlenségét érintő fenntartások, illetve a májusi elnökválasztás megrendezését övező alkotmányospolitikai-közegészségügyi aggályok miatt, így az Európai Uniótól aligha várhatja Kína növekvő befolyásának ellensúlyozását. Washington is egyre messzebb kerül, de más okból: igencsak úgy tűnik, az Egyesült Államok feladni készül világpolitikában játszott meghatározó szerepét, és inkább magára koncentrál – a koronavírus okozta válság után talán majd még inkább. Ez a folyamat igen látványos azon bánásmódban, ahogyan Donald Trump kezeli az Egyesült Államok által felállított nemzetközi intézményrendszert: 2019-ben a WTO-t tette döntésképtelenné kereskedelmi háborúi közepette, a koronavírus kapcsán pedig a WHO finanszírozását vonta meg. Az így kiüresedni kezdő intézményrendszer újjászervezését szemmel láthatóan Kína igyekszik megvalósítani: a március 13-án a 17+1 tagjai között folytatott, a koronavírus kezeléséről szóló videokonferencián, amikor ellátták a többi tagországot tapasztalataikkal és tanácsaikkal, arra is utaltak, hogy létre szeretnének hozni egy nemzetközi közegészségügyi együttműködést. Nem szabad megfeledkezni, a nemzetközi kapcsolatok kutatásában elfogadott nézet szerint a hegemónok egyik fontos jellemzője, hogy elég erősek a nemzetközi intézményrendszer saját kezű formálására.
Lengyelország számára mindez azt jelenti, hogy valószínűleg hamarosan szembe kell néznie félelmével, és elkerülhetetlenné válik a kínai befolyás jelenleginél jóval nagyobb szintje az országban. Abban Varsó csak reménykedhet, hogy ez megnövekedett orosz befolyást nem von magával – az olajpiac volatilitása miatt ez is elképzelhető.

Ez a szöveg az eredeti KKI 4:1-elemzés egy részlete, amelyben három másik kutató a cseh, az osztrák és a szerb viszonyokat mutatja be. A teljes elemzés elérhető az alábbi linken.

Copyright: KKI. A borítókép az eredeti dokumentumból származik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük