Rendhagyó módon nem csupán politikai esélyeket kell latolgatni a májusi lengyelországi elnökválasztás kapcsán, hanem annak esélyét is, lesz-e választás. A koronavírus-járványra tekintettel ugyanis a lengyel kormány virtuális urnákhoz terelné a szavazókat. Az ötlet azonban nem örvend nagy népszerűségnek; lerí róla a politikai opportunizmus, és gyakorlati megvalósíthatósága is minimum kérdéses.

A levélszavazás harmincmillió választópolgárral különleges logisztikai erőfeszítést igényelne; a lengyel posta egy héten keresztül – vagy még tovább is – csak a választáshoz szükséges leveleket tudná kézbesíteni. A postai dolgozók sztrájkot helyeztek kilátásba, amiért éppen a járvány várható tetőzésének idején lennének feszített munkának és komoly veszélynek kitéve. Meghiúsíthatja még a voksolást a Szenátus ellenzéki többsége is, leginkább halogatás által, irreálisan kevés időt hagyva a tényleges lebonyolításra. (Azóta be is jelentették, hogy így tesznek. Önmagában nem lehetetleníti el az időhúzás a választást, viszont napokkal későbbre kell átidőzíteni – újabb nehézség.)

A választás erőltetése – még ha jelenlét nélkül is – a jelen körülmények között csak és kizárólag a vezető lengyel kormánypárt, a PiS (Jog és Igazságosság) érdekeit szolgálja. Katasztrófahelyzetben mindig megerősödik (legalább ideiglenesen) a regnáló politikai erőbe vetett bizalom, márpedig Jaroslaw Kaczynskiék erős érdeke, hogy Andrzej Duda államfő megtarthassa helyét. A félprezidenciális elnöki rendszerű Lengyelországban sokat számít az „azonos színű” elnök, ha megosztó, vagy ellentmondásos törvényeket kell meghozni, hiszen vétójoggal rendelkezik. A jelek szerint egy ellenzéki elnök vállalhatatlanul nagy kompromisszumkényszert jelentene a PiS-nek, amely így is vékony alsóházi koalíciós többséggel kormányoz, a Szenátusban pedig már nem is alkot többséget.

A járványhelyzet ebben az értelemben kapóra jött számukra: nincsen – mert nem lehet – kampány, s válsághelyzet lévén a közjogi méltóságok folyamatos médiaszereplésben látják el napi munkájukat. Duda népszerűsége kilőtt, jelen állás szerint magabiztosan győzne, holott a válság előtti közvélemény-kutatások szorosabb versenyt mértek közte és jobbközép ellenfelei (Małgorzata Kidawa-Błońska, illetve Władysław Kosiniak-Kamisz) között. Az ellenjelöltek lényegében nem kampányolnak online sem már, csak a szavazás elhalasztását követelik. A lengyelek többsége különben pártpreferenciától függetlenül elutasító a májusi voksolással szemben; 57% inkább halasztana a felmérések szerint.

A felvetődő kérdések sorrendje számomra a következő:

1, Lesz-e választás?

2, Ha lesz, melyik jelölt győz?

3, Milyen legitimitása lesz a továbbregnáló/új elnöknek?

Erre a harmadik pontra is fontos tehát kitérni; ugyanis a levélalapú szavazás, melyet valószínűleg rövid idő alatt le terveznek zárni, felveti a választások tisztaságának problémáját – ahogy már a kényszerű kampánystop is. Szintén aggályos, hogy a levélszavazások lehetőségéről döntő törvény – amely most ment át a Szejmen és áll a Szenátus elé – a legfrissebb fejlemények tükrében lett benyújtva, holott a lengyel alkotmány elvileg kizárja a választásokhoz hat hónapon belülre eső módosítás lehetőségét. Mindez felveti annak a lehetőségét, hogy a választásokat a társadalom egy része bojkottálja, vagy illegitimnek tekinti majd.

A COVID-19 járvány közepén embert próbáló feladat egy ilyen, többszörösen összetett helyzet kimenetelének megjóslására vállalkozni, az embernek inkább megérzése lehet, mint minden oldalról körbebástyázott álláspontja. Személyes véleményem az, hogy nem lesz választás, több okból sem. Egyrészt a vírushelyzet romolhat és bizonnyal romlani is fog, Lengyelországban épp májusra várják a tetőzést. Másrészt a magas társadalmi elutasítottság és a potenciális nemzetközi felhorgadás is az erőltetés ellen hathat. Harmadszor, a megvalósítás rengeteg kérdőjele miatt a választás bohózatba fulladhat, esetleg a vesztesek csalást kiálthatnak. A potenciális nyereség csábító a PiS számára, de a legkisebb probléma esetén könnyen kikiálthatják őket „gyilkosnak”, „hataloméhesnek”, vagy nevezhetik a választást „belarusz-típusúnak”. Ezt társadalmi ellenállás és uniós ellenlépések követhetik – megannyi, Kaczynski szemszögéből elkerülendő probléma. A lavinához elég lehet egy ponton bukni, és ebben a voksolásban szinte csak buktató van.

A gyorselemzés a 2020 április végi állapotokat tükrözi (a szerkesztő).
(Borítókép: Bumm.sk)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük