A gyors népességnövekedés kiváló beruházási lehetőségeket kínál a térségben, de a fejlett Nyugat egyelőre kivár – írja Noah Smith a Bloomberg véleményrovatában.

Az elmúlt évtizedben Kína rengeteg forrást pumpált a szubszaharai régió gazdaságába. Vannak olyan nyugati megfigyelők, akik ezt a folyamatot a gyarmatosítás új formájaként értelmezik, ami talán nem is annyira meglepő a kontinens európai hódítókkal kapcsolatos történelmét ismerve. Azonban annak ellenére, hogy Kína helyenként kizsákmányoló politikát is folytatott a múltban, a szóban forgó afrikai befektetési hullámnak nem sok köze van a hagyományos értelemben vett gyarmatosításhoz.

Az afrikai gyarmatosítás, és az azt követő neokolonizáció lényege a természeti erőforrások kiaknázása volt. Nyilvánvaló, hogy Kína is rendelkezik hasonló ambícióval, de az afrikai beruházások messze túlmutatnak a nyersanyag-kizsákmányoláson. A legnagyobb volumenű kínai forrást felhasználó gazdasági szektorok az üzleti szolgáltatások, a nagy- és kiskereskedelem, az import- és exporttevékenységek, az építőipar, a szállítmányozás, valamint a raktározás és a postai szolgáltatások. Az ásványianyag-kitermelés csupán az ötödik legnépszerűbb célpont a kínai befektetők számára. Etiópiában például a kínai beruházások elsősorban a textiliparba folynak be, amelynek támogatása hagyományos módon az iparosodáshoz vezető út első lépése.

Annak ellenére, hogy az iparosodáshoz és a gyors gazdasági növekedéshez nem feltétlenül szükséges a folyamatos külföldi tőkeberuházás, Kína éppen a saját példáján keresztül mutatta meg az elmúlt évtizedekben ennek fontosságát. Ha egy külföldi vállalat afrikai munkaerőt alkalmaz, annak előnyei rövidtávon érzékelhetők a munkások életszínvonalán. Ráadásul ebből később az afrikai vállalkozók is profitálhatnak, hiszen a magasabb vásárlóerő révén megnövekedhet a kereslet termékeikre és szolgáltatásaikra.

Amennyiben pedig az afrikai országok ügyesen használják fel a külföldi termelési technológiákat, ez a jelenség hosszútávú termelékenységnövekedést is eredményezhet. A külföldi gondolkodásmód, a technológiák és ötletek elsajátításának segítségével a célországok a nemzetközi befektetések egyre nagyobb hányadát fölözhetik le. A kormányzatok pedig a rendkívül dinamikusan növekvő fiatal fogyasztói piac biztosításával kedvezőbb feltételeket sajtolhatnak ki a beruházni kívánó multinacionális vállalatoktól.

A fejlett Nyugatnak is részt kellene vennie a beruházási hullámban, vagy meg is kéne haladnia Kína erőfeszítéseit a felzárkózó piacokon fellelhető lehetőségek kiaknázását illetően, ahelyett, hogy kívülállóként szemléli az eseményeket – véli a szerző.

Afrika fontosságát elsősorban a folyamatosan növekvő népességszaporulat adja. Nem kell szakértőnek lenni, hogy láthassuk: a következő évtizedekben egyedül Afrikában várható továbbra is a populáció rapid emelkedése. Habár ez az életszínvonal fellendülésével később csökkeni fog, még így is ezen a kontinensen várható a legnagyobb népességnövekedés. Ahogy pedig Afrika egyre népszerűbb befektetési célpont lesz, a kontinensen már jelenlévő vállalatok jelentős versenyelőnnyel indulnak majd riválisaikkal szemben, hiszen addigra alkalmazkodnak a helyi piaci viszonyokhoz, valamint fejlett kapcsolat- és elosztási rendszerrel rendelkeznek majd.

Jelenleg is megfigyelhetők olyan folyamatok, amelyek minden bizonnyal elősegítik majd Afrika gazdasági értelemben vett felvirágozását. Egyre inkább háttérbe szorul az analfabetizmus, az éhezés és a gyermekhalandóság, fejlődik az infrastruktúra. Egy egészségesebb és műveltebb népesség pedig jobb munkaerőnek is fog bizonyulni, így ez is elősegítheti a külföldi tőke térnyerését. Napjaink legelterjedtebb afrikai politikai berendezkedése a demokrácia lett, stabil gazdasági környezetet biztosítva a befektetési lehetőségeket kereső vállalatoknak. Lehetőségekből pedig nincs hiány, hiszen a kontinens 54 országból áll, mind különféle intézményrendszerrel, nyelvvel és komparatív előnyökkel megáldva.

Kérdés azonban, hogy mely szektorok lehetnek majd értékesek befektetési szempontból. Az afrikai előállítási költségek még mindig kevésbé versenyképesek, mint a kínai gazdaságban, de az elmúlt években megfigyelhető kínai bérszínvonal-emelkedés hatására a különbség folyamatosan csökken. Egyre több afrikai országban koncentrálódik a gazdasági növekedés a mezőgazdasági, IT és turisztikai szektorokhoz kapcsolódó szolgáltatások irányába. Ahogy a gyártási folyamatok egyre inkább automatizáltak lesznek, Afrikában is fellendülhet a szolgáltatószektor, kiváló tőkebefektetési lehetőségeket nyitva ezzel. Ezenfelül a lakóépület- és infrastruktúra fejlesztések is jövedelmezőek lehetnek a jövőben, hiszen a populáció emelkedése az ehhez a szektorhoz kapcsolódó igényeket is megnövelheti.

Összefoglalásképpen elmondható, hogy a Nyugatnak nem kellene attól tartania, hogy az afrikai piacokba való befektetés egyet jelent őseik gyarmatbirodalomi bűneivel. A modern globális gazdaságban a termelékeny gazdasági ágazatok támogatása jövedelmezőbb, mint a nyersanyagkizsákmányolás. Kína felismerte a kiaknázatlan afrikai piacokban rejlő potenciált – a fejlett nyugati országoknak is hasonló gondolkodásmódra lenne szükségük – zárja cikkét Smith.

Noah Smith cikke a Bloomberg Opinion külgazdasági rovatában jelent meg 2018. szeptember 21-én.

Bórítókép forrása: Bloomberg

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük