Miközben a magyar közvélemény Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin moszkvai találkozójára fókuszált, rövid történetének eddigi legsikeresebb csúcstalálkozóját zárta a Három Tenger Kezdeményezés. A 12 közép-kelet-európai tagország képviselői mellett a kezdeményezés partnereként vett részt a bukaresti eseményen Rick Perry amerikai energiaügyi miniszter, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, valamint Heiko Maas német külügyminiszter is.

 

Középpontban a versenyképesség

A szeptember 17-18-i találkozó fő témája hivatalosan a régió versenyképességének, valamint a regionális gazdasági integráció javítása volt. Az aláírt szándéknyilatkozat egyik legjelentősebb elemét az ötmilliárd eurós alaptőkével rendelkező Három Tenger Alap képezi, amely infrastrukturális, közlekedési, energetikai és digitalizációs projektek megvalósítását biztosítja a jövőben. Magyarország egyelőre nem írta alá a megalapítási szándéknyilatkozatot, Áder János pedig technikai okok miatt maradt távol a találkozótól.

A tervek kapcsán megemlítendő a Balti- és az Égei-tengert összekötő közlekedési folyosó kialakítása, amelynek munkálatai már elkezdődtek, egy új, Észak-Dél irányú gázfolyosó létesítése, valamint a térség kereskedelmi kamaráinak együttműködésének megerősítése.

 

A német csatlakozás

Németországot a régióhoz köthető gazdasági érdekei folytán fogadják partnerré a Három Tenger Kezdeményezés országai. Heiko Mass német külügyminiszter bukaresti beszédében úgy fogalmazott, Európa nyugati országainak az Unió intézményein kívül is párbeszédet kell folytatni keleti szomszédaival, a gazdasági szempontok figyelembevétele mellett pedig ezért döntött úgy Németország, hogy csatlakozni kíván a Kezdeményezéshez, melynek teljes jogú tagjává a jövő évi, szlovéniai csúcstalálkozón fog válni.

 

A legerősebb szövetséges

Donald Trump már a Három Tenger Kezdeményezés korai szakaszában támogatásáról biztosította a részt vevő országokat. Ennek első jelentős gyakorlati megnyilvánulása az amerikai elnök 2017-es varsói látogatása volt, ahol kijelentette, hogy Amerika a TSI-csoport legerősebb szövetségese lesz. A kijelentést követően mind az EU, mind Oroszország aggályait fejezte ki az együttműködéssel kapcsolatban. Míg az orosz aggályok fennmaradtak, addig az uniós álláspont gyökeresen megváltozott.

Az amerikai elnök készséges hozzáállása kétségkívül az orosz Északi Áramlat 2 projektnek tudható be. Sandra Oudkirk, az Egyesült Államok energiaügyekért felelős helyettes államtitkára nyilatkozatában kifejtette, hogy az Unióban a hatalmi átrendeződés alapját az energiabiztonság kérdése jelenti, így az amerikai kormány pedig lehetőséget kíván biztosítani az energiapiac diverzifikáltságának növelésére. Amerikai elemzők szerint a Trump-adminisztráció számára kiemelt fontosságú a Kezdeményezés, mivel ennek segítségével erősítheti igazán az amerikai jelenlétet Közép-Kelet-Európában.

 

(Fotó: FPRI)

 

A valódi cél Oroszország és Kína ellensúlyozása

Vlagyimir Putyin a kezdeményezésre reagálva kijelentette, hogy az amerikai elnök csupán azért támogatja azt, hogy kiszorítsa Moszkvát az energiahordozók piacáról, mégpedig az amerikai érdekeltségű LNG-szállítás növelésével. Ez a bukaresti csúcstalálkozón elhangzottak alapján nem áll messze a valóságtól. Luminita Odobescu román EP-képviselő a konferencia során kijelentette, hogy a Három Tenger Kezdeményezés egyik alapvető célja egy olyan infrastruktúra kiépítése, amely lehetővé teszi az amerikai forrású LNG szállítását.

Az orosz vezetéshez hasonlóan Brüsszel is kételkedve figyelte a kezdeményezés ténykedését. Az iniciatíva korai fázisában felreppentek olyan hírek, melyek szerint az a német-francia együttműködés konkurens blokkjaként jött létre, Jean-Claude Juncker a bukaresti csúcstalálkozón való részvételével azonban ez a kétely egyértelműen eloszlott.

Az Európai Bizottság elnökének részvételével az EU nem csupán tudomásul vette a TSI tényét, de vélhetőleg arra is kísérletet tesz majd, hogy a kezdeményezés európai uniós keretek között tartsa. Figyelemreméltó “véletlen” továbbá, hogy a TSI összes tagállama (Ausztriát kivéve) részt vesz a Kína által vezetett 16+1 kezdeményezésben, így nem lehet véletlen, hogy az amerikai és kínai vezetés is ugyanabban a régióban érdekelt.

A TSI-ban részt vállaló 12 országnak vegyesek a politikai motivációi. A lengyel és horvát kormány egyik legfontosabb célja az Oroszországtól való energiafüggőség csökkentése lehet, mégpedig az amerikai gazdasági jelenlét növelésével. Magyarország elkötelezettségét azonban beárnyékolja, hogy Orbán Viktor a csúcstalálkozó napján Moszkvában egyeztetett Vlagyimir Putyinnal, ráadásul egy szintén energiaügyi projekt, a Török Áramlat magyarországi irányú meghosszabbításáról.

 

(Wiadomosci) (Deutsche Welle) (Spiegel) (New Atlanticist) (EurActiv) (FPRI)

(Borítókép: FPRI)

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük