Habár markáns véleményük van az EU következő többéves pénzügyi keretéről messze nem elégséges a V4-ek alkuereje az álláspontok saját javukra történő elmozdításához. Miközben a visegrádi csoport vélhetőleg egy visszahúzó szereplő lesz a Bizottság számára a következő költségvetéssel kapcsolatos vitában, az igazán meglepő az lehet, hogy miben nem ért egyet a négy ország. Zgut Edit, Adéla Denková, Marián Koren és Karolina Zbytniewska a V4-ek MFF-alkupozícióját elemezte a Visegrad Insighton.

 

Új típusú kihívások, növekvő gazdaság

 

Meglepőnek tűnhet, hogy a legutóbbi EU-csúcson még napirendre sem került az MFF tárgyalása, noha a Brexit miatt vélhetőleg ez lesz a legnehezebb vita az Unió történetében. A tagállamok nem támogatták a Bizottság javaslatát a felgyorsított menetrendről, így vélhetőleg nem fog végleges döntés születni a büdzséről a 2019-es EP-választások előtt.

 

A bizottsági javaslat szerint a következő pénzügyi ciklusban a visegrádi országok negyedével kevesebb kohéziós támogatásban fognak részesülni, amely érzékenyen érintheti a régiót az eddigi transzferek nagyságának ismeretében, hiszen ezek teszik ki az országok állami beruházásainak túlnyomó többségét.

 

A Brexit és a migrációs válság gazdasági szükségszerűségei miatt a Bizottság átdolgozta a kohéziós támogatási rendszert, olyan új indikátorokat meghatározva, mint a munkanélküliség, a menekültelosztásban való részvétel, vagy a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére tett erőfeszítések.  Azonban nem csupán az új kritériumok miatt csökkenhetnek a források: a Bizottság érvelése szerint a forráscsökkentés Közép-Európa számára az az ár, amelyet az elmúlt két ciklus gazdasági növekedéséért kell fizetniük, amelynek alapjául az uniós források szolgáltak.Gyévai Zoltán, a Bruxinfo főszerkesztője szerint a kiadások átpriorizálására az új típusú gazdasági és társadalmi kihívások miatt van szükség. Takács Szabolcs EU-ügyekért felelős államtitkár szerint azonba a Bizottság politikai eszközként akarja használni a büdzsé-javaslatot, azzal a céllal, hogy megbüntesse a V4-ket, amiért másképp vélekednek olyan ügyekben, mint a migráció vagy az Európai Ügyészség).

 

Ezzel összhangban a lengyel kormány is hangsúlyozta, hogy az EU magasabb gazdasági fejlettségének ellenére a GDP/fő szintű egyenlőtlenségek megmaradtak, így Lengyelország számára a kohéziós támogatások arányának fenntartása kiemelt fontosságú. A szerzők szerint Csehország számára a legnagyobb kihívás az EU-források megfelelő felhasználása lesz a legfejletlenebb régiókban, emellett pedig a 2027 utáni pénzügyi keretre való felkészülés is fontos feladat, ugyanis addigra a Cseh Köztársaság nettó befizetővé válhat.

 

A szlovák kormány, mindamellett, hogy tiltakozik a forráselosztás mértéke és a szolidaritás összekötése ellen, a központilag irányított regionális támogatási programok fejlesztése mellett érvel. Az elmúlt ciklusokban Szlovákia alig profitált a regionális fejlesztésekből, így a hatékonyabb elosztás a szlovák V4-elnökség egyik kiemelt programja lesz.

A V4-ek nagyobb költségvetést akarnak

 

Nagy-Britannia 2019-es kilépésével egy 10,2 milliárd eurós lyuk keletkezik az uniós költségvetésben, a közös európai politikák körének bővülése miatt a visegrádi országok – akiket egyébként pozitívan érint a kisebb és ambiciózusabb Európára szabott nagyobb költségvetés – szerint mindegyik tagállamnak nagyobb mértékben kell hozzájárulnia a közös büdzséhez.

 

A szlovák kormány hivatalos pozíciója az, hogy a hosszútávú EU-politikák és az új kihívások közötti egyensúly biztosításához meg kell növelni a költségvetést. A magyar külügy már kifejezte hajlandóságát a nagyobb hozzájárulásra, Prágának és Varsónak azonban van néhány feltétele, mint a megfelelő körülmények biztosítása a jövőbeli EU-költségvetési alapok kivitelezésekor, vagy az egyensúly fenntartása a kiadási oldalon, de alapvetően a lengyel és cseh kormány is nyitott a nagyobb hozzájárulásra – írják a szerzők.

 

Ha nincs jogállam, nincs uniós támogatás

 

A javaslat azon pontja, amely jogállamiságifeltételekhez kötné a kifizetéseket, mindenképpen tovább fogja mélyíteni az alapvetően nyugati befizetők és keleti haszonélvezők között. A Bizottság így már nem csak a kötelezettség-szegési eljárásokkal próbálná megfékezni a renitens tagállamokat, hanem támogatja azt, hogy a kohéziós alapokból történő kifizetések bizonyos feltételekhez legyenek kötve, mint például a már említett jogállamiság.

 

Habár Brüsszel ragaszkodik ahhoz, hogy ez az új mechanizmus nem egy „Lengyelországot vagy más országot érintő probléma”, mind Budapest, mind Varsó felháborodását fejezte ki ellene. A magyar kormány szerint „szubjektív kritériumok bevezetése ellentétes lenne az EU-s szerződésekkel”, míg a lengyel vezetés nem fog elfogadni semmilyen olyan önkényes mechanizmust, amely „a tagállamokra mért politikai nyomásgyakorlás eszközévé változtatná az EU-források kezelését”. Mindkét ország részéről érthető a kemény ellenvélemény – vélik a szerzők: Lengyelország ellen már megkezdték a 7-es cikk szerinti eljárást a bírósági reform következtében, míg Magyarországon a legmagasabb az EU-forrásokkal kapcsolatos csalási esetek száma a tagállamok között, az igazságszolgáltatásfüggetlenségének esetleges visszaszorítása miatt pedig ugyanezen folyamat itt is megindulhat . Cseh kormánypárti politikusok „rendkívül problematikusnak” találták a javaslatot jogi szempontból, a szlovák külügyminisztérium pedig egy sor hiányosságra hívta fel a figyelmet azzal kapcsolatban.

 

Noha Budapest és Varsó hangsúlyozta, hogy a Bizottság módosító javaslatai csak egyhangúsággal fogadhatók el, ez valójában csak egy állásfoglalási tervezet az EB részéről, amelyet a Tanácsban fogadnak el rendes jogalkotási eljárás keretében, minősített többségi döntéssel. Gyévai Zoltán szerint pedig egy tiszta többség fog kialakulni a Tanácson belül az új mechanizmus bevezetése mellett, főként a nettó befizetők részéről.

 

Szlovákia számára a mag-Európa a cél

Fontos tényező, hogy a költségvetési vita és az eurózóna reformjával kapcsolatos viták egybevágnak, ebben pedig a visegrádiak közül egyedül Magyarországnak vannak éles kritikái. Takács Szabolcs a Political Capitalnek azt mondta, hogy külön fiskális kapacitásokkal rendelkező eurózóna csak abban az esetben képzelhető el, ha annak terheit csakis az eurózóna tagjai viselik, és nem érinti negatívan az uniós politikákat, de a párhuzamos struktúrák másodrangú tagság kialakulásához vezethetnek.

 

A lengyel és a cseh álláspont hasonló egymáshoz a szerzők szerint, mindkét ország tisztában van azzal, hogy szükség van a makroökonómiai stabilizációra az eurózónában, valamint az aszimmetrikus sokkok kezelésére. A cseh EU-ügyi államtitkár, Ales Chmelar szerint azonban „még nem világos, hogy milyen hozzáadott értékkel rendelkezne egy külön eurózóna-költségvetés, és hogy aláásná-e az EU büdzséjét”.

 

Az eurózóna-tagsága miatt Szlovákia természetesen a másik oldalhoz tartozik, a jelenlegi kormány hosszú ideje az eurózóna makroökonómiai stabilizációs funkciójának bevezetését támogatja, amelynek az eurózóna költségvetés lehetne az egyik lehetősége.

 

A cikket Zgut Edit (Political Capital), Adéla Denková (EURACTIV Czech Republic), Marián Koren (EURACTIV Slovakia) és Karolina Zbytniewska (EURACTIV Poland) írta, amely eredetileg a Visegrad Insight oldalán jelent meg.

 

Szemlézte: Varga Dániel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük