A görög mentőprogram vége komoly tanulsággal szolgálhat az eurózóna jövőjét illetően – írja Matthew Karnitschnig a POLITICO európai kiadásában.

 

Berlinben valószínűleg nem fognak könnyeket hullajtani a görögöknek nyújtott mentőcsomagok után. Athén, tulajdonképpen európai uniós gazdasági gyarmatként töltött időszaka hétfőn (2018. aug. 20. – szerk.) ugyanúgy egy tollvonással fog véget érni, ahogy 2010-ben elkezdődött.

 

Görögország közel 300 milliárd euró összértékben kapott mentőcsomaggal a háta mögött és sok közgazdász szerint fenntarthatatlan volumenű államadósággal lép ki az együttműködésből. A görög gazdaság 25%-ot zsugorodott az elmúlt évtizedben, az ország így számottevően szegényebbnek mondható, mint a pénzügyi intervenció előtt – írja a szerző.

 

Habár a görög nehézségek továbbra sem csillapodnak, sok vezető európai politikus nemcsak sikerként, hanem követendő modellként is értékeli az alkalmazott stratégiát. Angela Merkel német kancellár szerint – aki egyébként egyike volt a stratégia kidolgozóinak – a program hatalmas kihívást jelentett, de összességében elmondható, hogy az euró árfolyama stabil, a program megvalósult, az érintett országok pedig versenyképesebbek, mint korábban.

 

Karnitschnig véleménye szerint Görögország esetének megítélése egyfajta mélyreható Rorschach-teszt lett az eurózóna kormányzását illetően, ráadásul éppen akkor, amikor Európa vezető hatalmai a pénzügyi unió szerkezetének megerősítéséről tárgyalnak.

 

„Megtapasztalhattuk, hogy egy tagország rossz döntései mindannyiunkat veszélybe sodorhatnak” – jelentette ki Merkel egy márciusi Bundestag ülésen. Német szemszögből nézve tehát a kemény bánásmód, párosulva az adósság elengedésének elutasításával szigorú, ám szükséges fellépés a renitens tagországgal szemben – véli a szerző.

 

A GÖRÖG VÁLSÁG SZÁMOKBAN                2009-2018

Mentőprogramok száma 3
Támogatások összértéke 289 milliárd euró
2009-es GDP-adat 235 milliárd euró
2017-es GDP-adat 178 milliárd euró
Forrás: Európai Tanács, ESM, IMF

 

Más szavakkal élve lehet, hogy Görögország a csőd szélén áll, ám ez a recesszió megmutatta a pénzügyi unió többi országának, milyen következményei lehetnek, ha egy tagország kormánya áthágja a szabályokat. Ha a görög gazdaság feláldozása az euró stabilitásának ára, ám legyen.

 

A többek között Emmanuel Macron francia elnök által is támogatott alternatív megközelítés szerint azonban az Európán belüli szuveneritás, a demokratikus értékek és a bizalom is veszélybe került a válság hatására. Európa görög válságra adott válasza az EU alapelveit ásta alá.

A vita tulajdonképpen arról szól, ki hogyan definiálja a szolidaritást – írja Karnitschnig. A legtöbb német úgy gondolja, hogy Németország teljesítette szolidaritási kötelezettségét a milliárdos nagyságrendű alacsony kamatlábú hitelek biztosításával. A görög államadósság elengedése morálisan megkérdőjelezhető lenne, hiszen azzal tulajdonképpen a renitenciát jutalmaznák.

 

Ez a megközelítés azonban nem veszi figyelembe, hogy Németország volt a mentési stratégia egyik legnagyobb nyertese. Az euró bevezetéséből Németország profitált a legnagyobb mértékben, főként az ország exportnövekedésének köszönhetően. Tehát ha Görögország „megmentése” az euró védelméről szólt, Berlin tulajdonképpen saját gazdasága érdekében cselekedett. A görögöknek nyújtott hitelek ráadásul kevés kockázattal és jelentős profittal jártak a németek számára – írja Karnitschnig.

 

Eközben Görögországban továbbra sem látni a fényt az alagút végén. A gazdaság motorjának számító kisvállalkozások – amelyek a gazdaság közel 90%-át teszik ki – továbbra is szenvednek a mentőprogram által előírt bankhitelhiány és megnövekedett adóterhek miatt. A befektetések viszonylag alacsony szinten állnak, rengeteg fiatal vállal inkább külföldön munkát, ráadásul a feketegazdaság aránya is emelkedik.

 

A szakértők szerint Görögország hosszútávú stabilitásának kulcsa a bizalom újraépítése lehet a vállalatokkal, az emberekkel és a befektetőkkel egyaránt. Erre azonban nincs sok esély, amíg az államadósság (amely most a GDP körülbelül 180%-át teszi ki) ilyen fenntarthatatlan szinten áll.

Európa, főként Berlin nyomására csupán a fizetési határidő kitolásának lehetőségét biztosította Görögországnak a mentőcsomagok visszafizetését illetően. Ebből a megközelítésből kifolyólag Németország eddig ellenállt a Macron által diktált nyomásnak az eurózóna fokozott integrációja kapcsán, hiszen ehhez egyértelműen a görögök felé gyakorolt szolidaritás idáig megtagadott formája szükségeltetne.

 

Habár ez a stratégia eddig idáig jól működött német szempontból, a példastatuálásra használt Görögország esete Németországot is negatív fényben tüntetheti fel az eurózónán belül. Ennek dacára a legtöbb német politikus optimista a kritikus hangokat illetően, azzal érvelve, hogy a közösségi nyomásnak való engedés rosszabb forgatókönyv lenne. Azonban ahogy azt már Merkel megtanulhatta a menekültválság idején, a szolidaritás kétirányú utca – zárja írását Karnitschnig.

 

Matthew Karnitschnig véleménycikke a POLITICO Europe oldalán jelent meg 2018. augusztus 19-én. Az eredeti írás itt érhető el.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük