Minél hosszabb ideig sújtják az orosz energiaszektort az EU és az Egyesült Államok gazdasági szankciói, akkumuláló hatásuk miatt annál nagyobb pénzügyi és technológiai következményei lehetnek – véli Tatyjana Mitrova, a Carnegie Russia elemzője.

 

Az ukrán válság során, az orosz energiaszektorral szemben bevezetett korlátozások hatékonyságáról megoszlik az orosz piaci elemzők véleménye. Míg egyesek úgy vélik, hogy hatásuk elhanyagolható, sőt, még az importhelyettesítést és a technológiai fejlesztéseket is serkenthetik, addig más közgazdászok szerint a következmények csak negatívak lehetnek, mivel a szektor nagy mértékben függ a külföldön gyártott ipari technológiáktól és a külföldi működőtőkétől. (Az EU szankciói az olajkitermeléshez szükséges technológiák, az amerikai korlátozások pedig főleg a földgáz kitermelésénél használt eszközök exportját tiltják – szerk.).

 

Mitrova szerint az igazság valahol a két álláspont között található. A nemzetközi gyakorlatban a szankciókat szándékosan úgy tervezik meg, hogy azok negatív hatásai ne legyenek rögtön érzékelhetők: egy ideig úgy tűnhet, mintha a szankciók ott sem lennének, hosszútávon viszont beszorítják a célzott iparágat, ami ezáltal minden növekedési és fejlesztési potenciálját elveszítheti.

 

Rugalmas szankciók

 

Hasonlóan vélekednek a Szkolkovói Üzleti Főiskola energiagazdászai. A kutatók márciusi elemzésükben arra hívják fel a figyelmet, hogy a szankciók mindeddig nem okoztak különösebb felfordulást a fosszilis energiahordozók piacán, de képesek arra, hogy 2025 után destabilizálják az orosz gazdaságot.

 

Ennek fő oka, hogy a 2014 és 2017 között bevezetett amerikai és európai szankciók szövegezése rendkívül homályos, vagyis elég széles körben és rugalmasan alkalmazhatóak a geopolitikai helyzet aktuális állapotától függően.

 

Ha sokkal következetesebben alkalmazták volna az exportkorlátozásokat, akkor 2017-ig az orosz olajipar súlyos veszteségeket könyvelhetett volna el. Például, ha a nyugati ellenőrző szervek úgy vélték volna, hogy az olajtöréshez szükséges felszereléseket – amelyek a teljes orosz olajkitermeléshez köthető tranzakciók mintegy 10 százalékát teszik ki – palaolajtörésre használták fel (amit a szankciók tiltanak), akkor megtagadhatták volna azok exportját. Oroszország ugyan rendelkezik az ehhez szükséges felszerelésekkel, de ezek meglehetősen elavultak, a piac pedig előbb-utóbb exportra szorul majd – teszi hozzá a szerző.

 

Ugyanezen rugalmasság a gázipart is veszélyezteti: egy 2017-ben elfogadott amerikai kongresszusi törvény értelmében az USA minden olyan gázpiaci műveletet blokkolhat, amelyek új orosz gázvezetékek építésére vagy régiek fenntartására biztosítana eszközöket, ha az adott vezeték az USA nemzeti érdekeit veszélyezteti és ebbe az európai országok is beleegyeztek.

 

Az ellátásbiztonság miatt idáig pont az európai országok voltak a Gazprom „fő védelmezői” az USA-val szemben, de most, hogy Donald Trump a pletykák szerint még azokat az európai vállalatokat is szankcionálná, amelyek részt vennének az Északi Áramlat 2 építésében, nyilvánvalóvá vált, hogy az európai diplomácia nem képes tovább blokkolni azon, oroszellenes amerikai intézkedéseket, amely adott esetben Európa gázellátását is veszélyeztetheti.

 

 

2025 a fordulópont

 

Mitrova szerint az állami adókedvezmények és a rubel devalvációja miatt az energiahordozók kitermelése 2020-ig még növekedhet. Középtávon azonban, ha Oroszország egy „fokozottan szankciós” külgazdasági környezetben találja magát, 2025-ig éves szinten 5 %-kal csökkenhet az energiapiaci termelés.

 

Mindazonáltal, hosszútávon óriási kihívás lesz Oroszország számára, hogy fenntartsa a gázpiaci termelés jelenlegi volumenét, melynek fő oka, hogy a gázmezők egyre inkább növekvő részét nehéz kiaknázni. Erre ugyan vannak alternatív módszerek, Oroszország azonban nem gyártja az ehhez szükséges technológiai eszközöket, a szankciók pedig pont ezek behozatalát tiltja meg. Ha a korlátozások fennmaradnak, a kutatók úgy értékelik, hogy jelenlegi volumenéhez képest 10 %-kal csökkenhet a termelés 2025-ig.

 

Az elkövetkezendő időszak az orosz gázexportot sem fogja kímélni. Az európai exportpiac folyamatosan szűkül, továbbá soha nem volt ekkora a kínálat a globális energiapiacon. A rubel devalvációjából nem lehet évtizedekig hasznot húzni, külföldi befektetések nélkül az orosz energiacégek pedig nem lesznek versenyképesek azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek a szankciók nyomán – részlegesen ugyan, de fokozatosan – helyettesíthetik az orosz exportot. Ahhoz, hogy Oroszország növelhesse a termelés volumenét, vagy az Északi Áramlat 2-t kell biztosítani, vagy az Ukrajnán keresztüli gáztranzitot kell növelni, a jelen politikai környezetben utóbbira viszont nincs lehetőség – zárja gondolatait a szerző.

 

Tatyjana Mitrova cikke a Carnegie Russia oldalán jelent meg 2018. július 25-én. Az eredeti cikk itt érhető el.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük